Elvált pasival járok –így reagált a családom

Mert vannak a konvenciók, azonnali előítéletek, ugye. Az elvált férfi gáz. Neki nem jött be egyszer, van neki múltja is, meg akár gyereke, kötelezettségei. Nyilván nem erről álmodnak az anyukák és az apukák, aztán egyszer csak a lányuk bejelenti, hogy épp egy ilyen fazonba sikerült beleszeretni, netán odáig fajult a dolog, hogy össze is házasodnak, de legalábbis szeretnének közös gyermeke(ke)t. A fogadtatás igen vegyes lehet a család és a barátok részétől, attól függően is, hogy volt-e precedens hasonlóra a famíliában, akár egyáltalán válásra, akár újbóli nősülésre, vagy arra, hogy valaki a felmenők közül “szintén zenész” férfit válasszon. Nem utolsó szempont az sem, hogy a szülők mennyire érzik, hogy van-e egyáltalán közük gyermekük választásához.

Az én történetem

Amikor a férjemet bemutattam otthon, nem nagyon volt félnivalóm, a szüleim sosem szóltak bele a magánéletembe, a választásaimba, maximum utóbb, ha hibáztam, rosszul választottam vagy szakítottunk. Ezúttal sem volt másképp, és mindenki hamar meg is találta a hangot a párommal, a tágabb családban pedig – ha akadt is rosszmájúskodó rokon -, nem sok vizet zavart a negatív hozzáállás, mert egészen egyszerűen senkinek nincs köze a dologhoz. A barátaim is megértettek, akit megkérdeztem, elmondta a véleményét, amit latba vetettem. Én azt vallom, hogy mindenki a saját boldogságfelelőse, és mindenki söprögessen a saját háza táján. Egyébként pedig biztosan siralmasan unalmas az élete, azért foglalkozik velünk Hosszan írhatnék még erről a vonalról, miféle kedvességek jutottak vissza a fülembe a témában, de nem teszem, pusztán megemlítem, hogy nem csupa cuki rózsaszín vattapamacs a mi életünk sem ezzel a választással, döntéssel, bizony vesztettünk el barátokat, rokonokat is a házasságkötésünk óta. A lényeg, hogy azok, akik igazán szeretnek minket, akikkel (napi) kapcsolatban vagyunk, a döntésünket elfogadták, sőt megkockáztatom, nagyon örültek neki, látva a mi boldogságunkat.

Ez persze csak egy történet, és nem lenne hű magához a Második feleség blog, ha nem kérdezne ki a szerzője hasonszőrű nőket a témában. Így is történt,  olvassátok a többieket is, hogy ismét összeálljon egy jó kis “közösségi” blogposzt! Kinek hogy reagált a családja? Erről meséltek nekem a lányok!

A szerelem vak, mi sem állítunk mást (Fotó: Flickr, Lulu Lovering, innen)

Egy ebéd után értették meg

“Az én szüleim elég jól fogadták. Lényegében egy rövid megjegyzést fűztek hozzá: ‘mindenkivel megeshet’ – mármint az, hogy ‘rosszul’ végződik egy kapcsolata, elválik, majd új életet kezd. Olyannyira megkedvelték, és elfogadták, hogy amikor arról volt szó, akkor a szüleim maguk ajánlották fel, hogy átmenetileg költözzünk, és maradjunk nálu(n)k. Jó a viszony. Voltunk már együtt színházban, étteremben, utaztunk vidékre, kirándultunk együtt, és így tovább. Egy nagy konfliktus volt ezidáig én, a párom és a szüleim között a párom volt feleségével kapcsolatban, és addig boncolgatták az adott kérdést, míg én dührohamot nem kaptam a hallottaktól. A szüleim valószínűleg ekkor döbbentek rá, hogy mekkora nyomás és teher számomra a párom háttérélete, és megkérték, hogy pakoljon össze, és hagyjon engem egyedül egy kis időre… Ekkor a párom szakított velem, és nagyon szenvedtem. Végül édesapám hívta fel titokban, és kérte meg, hogy találkozzanak, beszélgessenek. Ezután a párom felhívott, hogy legyünk, maradjunk együtt. Nem tudom pontosan, mik hangozhattak el akkor köztük, de nagyon sok változás következett utána, úgyhogy feltételezem,  édesapám hatott rá. Hálás vagyok, hogy a szüleim elfogadták a választásomat.”

Szent tehén

“Az én szüleim nagyon jól fogadták a párom. Persze, amikor meséltem nekik, hogy elvált, megdöbbentek, de nem mondtak semmit. Aztán megismerték, és azóta ő a ‘szent tehén’ a családban… Neki mindig igaza van, mindig jók a meglátásai stb… Aminek én persze nagyon örülök. Anyám szerintem jobban rajong érte, mint én. A fiát is hamar elfogadták, nem mondom, hogy unokájukként bánnak vele – nem is kell -, de jó a viszony.”

Az előző feleségnél nem volt nehéz jobbnak lenni

“Nálunk a családom minden tagja szó nélkül elfogadta a párom. Ebben közrejátszott az, hogy még mielőtt megismerték volna, látták, hogy mennyire boldoggá tesz, és szerintem úgy voltak vele, hogy ez a fontos, nem a múltja. 5 év alatt nem volt se vita, se sértődés köztük. Ugyanez fordítva is megvan. Anyóséktól viszont eléggé tartottam. A korkülönbség miatt is (majd’ 13 év van a férjem és köztem), ami még többnek látszik a kölyökképem miatt. Meg mert sok furcsaságot hallottam, hogy az exfeleséggel hogyan viselkedtek. Persze, előzménye is volt. Rossz volt a viszony, az előző asszony az elbeszélések alapján élősködő volt és zsarnok, ha nem kapta meg, amit akart. Na, de ez a múlt, a mi kapcsolatunk jó!”

Nem volt új a családban

“Az én szüleim is elváltak 20 éve, ami a családban akkor először fordult elő. Apám szeretői közül az egyik teherbe esett, és megtartotta, ezért döntött így. Anyámat eléggé megviselte, mert éveken át csendben tűrte a félrelépéseit, aztán az is megalázó volt neki, hogy a családban vele fordult elő először ilyen. Apámnak azóta két, már felnőtt gyereke, új családja van, anyám egyedül él, de jól van, igazi nyitott, vagány nyugdíjas nő. Nekem két édestesóm van, akik jóval idősebbek nálam, ebből az egyikük pár éve ugyancsak elvált. Anyánk ezt is rendkívül rosszul fogadta, pár évig gyakorlatilag jobb viszonyban volt tesóm exnejével, mint az újjal. Értelemszerűen, így tesóm apámék felé húzott kicsit. Mostanra beállt egy egészséges helyzet, az új unoka sokat segített ebben. Az első pasim is elvált, 2 gyerekes volt, úgyhogy ez nem volt újdonság. Hát most anyámnak én azóta nem mertem elmondani, hogy a mostani párom papíron még mindig nős, folyamatban van a válása. Apáméknál és az elvált bátyámék előtt fel mertem vállalni, de anyám előtt szerintem sose fogom… Anyu elég tapintatos, nem kérdez bele ilyen magánjellegű dolgokba, így egyszerűen nem beszélünk róla. Ez nem szép, de ez van.”

Nyertek egy unokát

“Nálunk a szüleimnek nem volt semmi hozzáfűznivalójuk. Mondjuk ők nem igazán alkottak véleményt egyik korábbi pasimról sem. Legalábbis nekem nem. Maguk között biztos megbeszélték, ez rendszerint kiderült olyankor, amikor szakítottunk és csak ontották magukból, hogy mi nem tetszett nekik.  A férjemre nem mondtak soha egy rossz szót sem (nekem). Nem szoktak beleszólni az életünkbe. Sőt a férjem lányát úgy szeretik, mintha a saját vér szerinti unokájuk lenne.”

Köszönöm olvasóimnak, hogy hozzájárultak a közléshez. 





Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony vagy, netán nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi,

ne habozz írni ide!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!