Erőszak: bántalmazott a férjem exe

A tettlegességig fajuló bántalmazás nem egy második feleség osztályrésze, ennek legtöbbször az az oka a szakemberek szerint, hogy a felbomlott/megromlott házasságot nem sikerült a házastársak mindegyikének igényei szerint lezárni. Ha nem testi, akkor valami másra vetülő erőszak áldozatai lesznek a nők az elvált férfi oldalán: meséltek olvasóim arról, hogy az exfeleség valamilyen vagyontárgyukat, esetleg az ingatlanukat rongálta meg, de az is sokszor a repertoár része, hogy mindent elkövetnek az “utóduk” karrierjének aláásását illetően. Luca mesélte el történetét, hogy hogyan is lett belőle második feleség, miközben az első ara gyűlöletkampányának középpontjából évek óta nem tud elmozdulni.

—————-

Egy új, forró és jobb zaklatottabb kapcsolat kezdete

Néhány éve ismerkedtem meg a párommal, mindketten nagy multinál dolgoztunk, egymás konkurenseiként. Ő nős volt, három gyönyörű gyermek apukája – egy boldogtalan házasságban, ami már jóval korábban megromlott – ez a válási papírokban is le van írva. Én is párkapcsolatban éltem, de kiléptem belőle, mert világossá vált, hogy egy elhidegült, testi kapcsolatot is évek óta mellőző viszony nem vezet sehová. Az én exem a szakítás után nem sokat tétlenkedett: hamar megnősült, családot alapított, nem viselte meg.

Dáviddal viszont elég sokáig ellenálltam a csábításnak, de annyira erős volt a vonzalom, hogy beadtam a derekam, és igazi mindent elsöprő szerelem lett a miénk. Hónapokig voltunk együtt titokban, harcolva a lelkiismeretünkkel. Aztán mindent bevallott a feleségének, mert úgy követelte meg a tisztesség, amitől elszabadult a pokol.

Kőkemény idők járnak

Sokáig ment a huzavona, hogy a bejelentés után otthagyja-e a nejét. Sokszor próbált elköltözni, de csak sokadik nekifutásra volt ereje összepakolni és tényleg eljönni, teret nem engedve a zsarolásoknak. Azt, hogy én mit éltem át akkor, kevesen tudják: 15 kg-ot fogytam ezalatt a pár hónap alatt, csont és bőr lettem, amíg végül tényleg odaért hozzám a párom.

Dávid exfelesége akkor robbant. Felhívta a munkahelyemet, kiderült a magánéletemről mindenki számára minden, és végül felmondtam, mert nagyon kellemetlen volt a viselkedése, még ha a főnökeim ki is álltak mellettem. Közben kaptam az ívet: folyamatosan hívogatott, hol a saját, hol a gyerekei, hol számomra idegen vagy ismeretlen számokról. Ha tudtam, hogy ő az, nem vettem fel a telefont, de volt, hogy belefutottam, és amikor felvettem, csak beleüvöltött a telefonba, hogy „Meglepetés!”, és utána jöttek a fenyegetések és az alázás. A leggyakrabban az hangzott el, hogy beteg vagyok, menjek el orvoshoz, és azt is a fejébe vette, hogy tönkre teszti a karrieremet. Azt se mulasztotta el minduntalan a lelkemre kötni, hogy én a gyerekeivel soha, de soha, de soha…

Tettlegességig fajult

A csúcspont akkor következett be, amikor a verbális agressziót és gyűlöletkampányt kiegészítette a fizikai bántalmazással is. Egy nyári napon történt, amikor az ex és az édesanyja megvertek, és ezt az egészet a három gyereknek is végig kellett néznie. A páromnak fellépése volt, amire elkísértem, érkezésemkor pedig azonnal jött az sms az exfeleségétől, hogy jön és megtalál. Egy boltba tudtam bemenni előle, ahol legalább emberek is voltak. Aztán csörgött a telefonom, rögtön a fellépés után, hogy hol vagyok – Dávid volt. Mondta, hogy menjek oda hozzá, mert itt a volt felesége, és addig nem tágít, amíg velem nem beszélt, és ha lehet, siessek, mert nagyon kellemetlenül viselkedik.

Lemenetem. A nő közeledett felém, majd odafutott és leköpött. Erre mondtam, hogy ezt ne, nem akartam lealacsonyodni a szintjére, Dáviddal így hátat fordítottunk, és elindultunk a másik irányba. És ekkor éreztem, hogy közeledik, majd elkapja a hajam, leránt a földre, de akkor már ott volt az anyja is. Rúgtak engem, ahol értek, miközben a földön feküdtem védtelenül, és a hajamba kapaszkodva rángattak. Dávid próbálta hol egyiket, hol másikat leszedni rólam, nem túl nagy sikerrel. Összegömbölyödve feküdtem a földön és nagyon fájt. Most is kiráz a hideg, ahogy próbálom felidézni. Sikoltoztam, de esélyem sem volt védekezni. Aztán egyszer abbahagyták. Ekkor összeszedtem magam, és utolsó erőmmel futásnak eredtem. Pechem volt, mert a sötétségben nem láttam semmit, és beleestem egy betonárokba. Néhány perces filmszakadás következett. Közben Dávid próbálta kezelni a helyzetet, feltartóztatni őket, hogy legalább ne jöjjenek utánam. Aztán úgy összerugdalva, vérző fejjel, füves, földes ruhában végül vissza próbáltam botorkálni.

Arra emlékszem, hogy emberek jöttek elém, kérdezgette mindenki, hogy mi történt, de addigra már ott volt az előző szituáció összes szereplője, és újra nekem akartak esni, miközben üvöltött velem a nő. Ekkor fölmondta a testem a szolgálatot, elájultam. Amikor pofozgatott a párom, hogy térjek magamhoz, az első dolog, amit hallottam az a következő volt: „Látjátok, mennyire részeg? A lábán sem tud megállni!” – üvöltötte a volt felesége diadalittasan.

Testi erővel elkövetett testi sértés, következmények és feljelentés nélkül (Forrás: European Parliament, Flickr, innen)

Nem emlékszem, hogy volt tovább. Emlékszem viszont a kórházra, ahová vittek, és hogy kérdezik, hogy ki tette ezt velem. Tiszta zúzódás volt a testem és egy tenyérnyi helyen hiányzott a gyönyörű hosszú hajam, csak a csupasz fejbőr világított a fejem tetején. És az ambuláns kezelőlap alján ez állt: „testi erővel elkövetett testi sértés.”

Sokat gondolkodtunk rajta, de végül nem tettem feljelentést. Csakis a gyerekek miatt. A gyerekek miatt, akik a mai napig nem ismerhettek meg engem (és én sem őket, hiszen csak a fenti bántalmazós incidens során volt szerencsénk találkozni), akik nem jöhetnek hozzánk, és akiknek ki lett adva, hogy engem “ribanc”-ként kell emlegetni. Akkor még nem sejtettem, hogy ennek a folyamatnak nem hogy ott, de úgy tűnik talán sosem lesz vége.  Ki gondolta volna, hogy egy diplomás, értelmiségi ilyet tud tenni?

Embernek maradni

Az ellenem folyó negatív kampány nem maradt abba azóta sem, Dávid volt felesége ilyen-olyan eszközökkel megkeseríti az életem, életünket. A válás nem hozta előnytelen helyzetbe, sőt: rengeteg gyermektartást kap, a párom pedig mindent megtesz a gyermekeiért, hétvégi apukaként, a távolságok ellenére is. Ami pedig engem illet, én büszke vagyok rá, hogy ember maradtam ebben a beteg helyzetben is. Büszke vagyok rá, hogy a párommal, aki azóta a férjem, kitartottunk egymás mellett, a rengeteg nehézség ellenére. Büszke vagyok rá, hogy én azon túl, hogy beleszerettem egy nős emberbe, soha semmit nem tettem az ex ellen, még egy csúnya szó sem hagyta el a számat. Vállaltam akkor is és most is a felelősséget -“tettemért”.

És a nagy kérdés: az ex nem tartozik-e felelősséggel mindazért, amit tett? Azért, hogy minden cirkuszt a gyerekei előtt csinált? Kinek jó ez az egész? A gyerekeknek nem.  Dávidnak nem. Nekem nem. Akkor, azon az éjszakán kezdett derengni, mit is értett az egyik kulcsmondata megfogalmazásakor, ami szöget ütött a fejemben: „Csak nem gondolod, hogy nem végezlek ki?!”

Mindent elkövet, való igaz.



További olvasói történetekért ide kattints!




Ahogy korábban meghirdettem, december 15-ig várom az olvasói leveleket a történeteitekkel. A beküldők most Második feleség logóval ellátott hűtőmágnest kapnak, a megjelent történetek közül a legolvasottabb beküldője pedig egy logós bögre boldog tulaja lesz! A mai történet beküldőjének is jár az ajándék




Várom a leveleket a masodikfelesegblog@gmail.com-ra, írjuk együtt a blogot, egymásért, hogy lássák az érintettek, nincsenek egyedül!

És csatlakozz a Második feleségek klubjához is a Facebookon, ha érintett vagy!