Miért nem működött az életem az Elvált Férfi oldalán?

Rita (33) Nógárd megyében él, gyermektelen, négy hónapja döntött úgy, elköltözik párjától, a kétgyermekes férfitól. Történetük annyiban egyedi, hogy már korábban is nekifutottak egyszer, összeköltöztek egy friss válás után, de nem működött a dolog. A sors mégis összehozta őket újra néhány év kihagyással, ezalatt Ritának is volt párkapcsolata, a férfi – nevezzük Ferinek – pedig a feleségével próbálta újrakezdeni. Most, a második körben egy év elég volt neki egy fedél alatt a megkeseredett apukával, ami a kívülállók számára is érthető: nehéz az élet egy olyan férfi mellett, aki nem áll ki az új kapcsolatáért, hagyja magát rángatni az exfeleségével, és a lelkiismeretével sem sikerült elszámolnia az évek során. Olvasói történet következik.

Újult erővel és nagy reményekkel vágtunk bele

A páromnak két kamasz lánya van, mögötte egy a kezdetektől nem funkcionáló házasság, ami a gyerekek miatt jött létre, és miattuk is lett fenntartva. Néhány évvel ezelőtt találkoztunk először, akkor összeköltöztünk, megpróbált mellettem új esélyt adni magának, elhinni, hogy tényleg lehet boldogabb élete egy férfinak, de annyira szenvedett a lányai hiányától, annyira nem tudott elszakadni onnan, hogy ellehetetlenült a kapcsolatunk. Megszakítottuk a kommunikációt, nem beszéltünk hosszú éveken át.

Aztán hogy, hogy nem, megint összetalálkoztunk, és valahogy megint összegabalyodtunk. Sérülésekkel, ám tapasztalatokkal felvértezve próbáltuk jól csinálni. Nekem a néhány évvel azelőtti együttélés és az akkor tapasztaltak nagyon kikezdték a bizalmamat, megtépázott a dolog. Bizonyos szempontból persze sokkal könnyebb volt, hiszen nagyobbak lettek a gyerekek, a gyermeke anyjával teljesen lakótársi szintre hidegült a viszonya, és mi, párként is hatékonyabban kommunikáltunk. Nehezítő tényező volt azonban, hogy Feri erre az elválásra jobban rá akart készülni, illetve fel akarta készíteni az asszonyt is, hogy simán menjen az elválás. Hónapokon át ment ez az “előkészítés”, addig maradtam szeretői státuszban. Hogy milyen volt várni? Eléggé felőrölt, szinte már bizalmamat vesztettem az egészben.

Végül eljött a nap, fordult a kulcs a zárban, bezártuk végre magunk mögött a közös lakás ajtaját és lerogytunk a kanapéra, tudatosítottuk, egymást választottuk, itt a boldogság ideje. Bíztam benne, hogy egy idő után majd belőlem is kikopik a sok rossz érzés és félelem azzal kapcsolatban, hogy majd megint a gyermekei anyját választja, hogy ez most végleges, mi már együtt fogunk maradni. Egy bökkenő volt csupán: hiába volt az a rengeteg energia, amit a párom “előkészítésbe” fektetett, mert az ex – amint megtudta hogy együtt élünk – , teljesen kikelt magából.

A válás még zajlott az összeköltözésünk után is, de nem siette el a párom, pedig nyilván sejtette, már a tudat is sokat lendítene a hangulatunkon, ha függetlenedne a volt asszonytól. Nem volt jó érzés az sem, hogy sokat járt fel a gyerekek miatt a közös ingatlanba esténként, hétvégenként, ott tanult velük, nem jöttek el hozzánk, pedig nem lakunk messze. Nem értettem, egészen egyszerűen hibának éreztem, hiszen így a gyerekek számára sem volt világos, hogy a szülei tulajdonképpen külön vannak, mert apa minden áldott nap feltűnt otthon és alvásig velük – az anyával is- töltötte az időt. Reméltem, hogy ez a megoldás csupán átmeneti. Minden erőmmel igyekeztem elfogadni, de amikor a közösen tervezett hétvégéinken is keresztbe tett az ex, és Feri nem állt ki értünk és a szabadidőnkért, már elgurult a gyógyszerem. Én megmondtam neki, hogy ha csak ennyi jut kettőnknek, rendben, de ezt igenis VÉDJE MEG, mert ebből lesz A MI JÖVŐNK.

Semmi nem változott érdemben.

A szíve még sebes, a lelkiismerete nem tiszta (Fotó: MattysFlicks, Flickr)



Emiatt vált lehetetlenné…



A felvállalástól való félelem: a szeretői lét igen fájó pont volt, de a párom megígérte, hogy, ha együtt élünk majd, felvállal. A munkahelyén végül több hónapnyi együttélés után sem mondta el, hogy vagyok.  Mondván, nem időszerű.
A kapcsolatunk irreális szintű háttérbe szorítása: minden a múltról szólt. A mi kapcsolatunkból a párom csak a jót akarta lefölözni (szex, kellemes program, ha ő épp ráér stb.), cserébe úgy gondolta, ő eleget adott azzal, hogy együtt alszik velem minden este.
Az ex bűvköréből való szabadulási képtelenség: A volt feleségének ugrált, ahogy csak fütyült, a gyerek-kártya mindent ütött, még akkor is ha semmi realitás nem volt benne.

A szavak mögött nincs tett: A beszélgetéseknek nem volt következménye. Mindent megbeszéltünk, de az eredménnyel nem voltam elégedett, mert a valóságban nem igazán úgy történtek a dolgok, ahogy ígérte.
A lányait nem hozta hozzánk: Állítólag azért, mert elég kicsi a lakás, illetve mert még nem ismertek engem, és a párom szerint minden a saját lakásukhoz köti őket, és macerás lenne a cuccaik két háztartás közti cipelése.
Az én javaslataim süket fülekre találtak: Ha kvázi kívülállóként próbáltam ésszerű javaslatokkal élni, támadásnak vette, vagy maximum látszólag fogadta csak el őket, a javító, kapcsolatépítő szándékú kezdeményezéseim pedig sorra le lettek törve, a veszekedések pedig csak sokasodtak.

Könnyebb így

Mindezek fényében jobbnak láttuk, ha szétmegyünk. Elköltöztem. Most már tudok aludni, szinte megkönnyebbültem, hogy kiszabadultam ebből a helyzetből. Most úgy döntöttem, új életet kezdek, felépítem magam önállóan, aztán, ha egyszer lesz párkapcsolatom, akkor jó lesz, de egyedül is boldog szeretnék lenni, megvalósítani önmagam. Örülök, hogy még időben rájöttem, hogy egy ilyen emberrel nem akarom leélni az életemet. Le a kalappal azok előtt, akik ilyen szituációt túlélnek, és akiknek megadatik a boldogság, ha mellettük a férfi fel tud oldódni az új esélyben. Nálunk az elengedés képtelensége ölte meg a románcot. Az a tévhit, hogy, ha mer boldog lenni egy új pár mellett, elveszti a gyermekeit. És hogy én mit tanultam mindebből? Senkit nem lehet önmagától megmenteni – de ez már tényleg nem az én történetem.

Szívesen olvasnál még olvasóktól kapott írást? Ide kattintva többet is találsz!





Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony vagy, netán nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi,

ne habozz írni ide!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!