Egy válás után senkinek sem könnyű, de a felnőttek legalább (szerencsés esetben) vannak olyan szinten (érzelmileg, vagy az intelligencia-hányadosukat tekintve), hogy fel tudják dolgozni a történteket, dolgozni tudnak magukon, a kapcsolatuk megőrzésén válásuk után is, ám a gyermeknek sok-sok segítségre, támogatásra van szüksége aztán. Akár évekig. Nekem az a tapasztalatom, hogy az “új anyukának-apukának”/mostohaanyának-apának/nevelőanyának-apának legalább akkora ereje és hatása tud lenni ebben a történetben, mint az édesszülőknek. Épp ezért most azt vettem a fejembe, hogy leírom nektek, mit tud tenni egy pótszülő a (házas)társa gyermekéért. Ezeket minden adandó alkalommal jó gyakorolni, nem elfelejteni, szem előtt tartani. Lehet velem vitázni, hangsúlyozom, a saját tapasztalataimat osztom meg ![🙂]()
És azt is hozzá kell tennem, hogy nekem is sokszor emlékeztetnem kell magamat ezekre például a láthatások alatt, ha épp elborít az, hogy milyen szerencsétlen dolog is tud lenni a mozaikcsaládosdi.
1) Mindig villogjon előtted a felirat, “A nevelt gyermekemnek sem könnyű az élete!”
Te hány ágyban aludtál aludtál az elmúlt héten mondjuk? Egyben, a sajátodban? Nos, a társad gyermeke a héten minimum a második ágyban próbálja álomra hajtani a fejét, ha épp láthatásra érkezik hozzátok. Hozza a motyóját, a plüssállatát, mp3-lejátszóját, csupa olyan holmit, ami neki fontos, ami esetleg az otthona melegére emlékezteti, távol az őt nevelő másik szülőjétől, akinél elhelyezte a bíróság. Ingázik, alkalmazkodik (próbál) itt is, ott is, mindkét helyen más szabályok vannak, más emberek, akár más napirend, más reggeli, más elvárások. Gondolj bele, neked felnőttként hogy menne ez az egész, rutinszerűen, hétről hétre, frusztráció nélkül?
2) Éreztesd vele, hogy biztonságban van veletek.
Legyen egy kuckója, de akár csak egy kis szeglete az otthonotokban neki, ahol a cuccai, könyvei, játékai, holmijai helyet kaphatnak. Ahova vissza-visszatérhet, ami az övé, amihez nem nyúltok. Ugyanígy fontos, hogy amit rád bíz, legyen az titok vagy bármilyen gondolatfoszlány, az legyen nálad biztonságban, ne add ki másnak, tanulj meg a bizalmasa lenni, ha úgy látod, erre van igénye személyedet illetően.
3) Add a tudtára te is, hogy veled élő szülője ugyanúgy szülőtársa az őt nevelőnek.
Mert a házasságuk, kapcsolatuk felbomlásával, sőt az új kapcsolatok kialakulásával sem szűnik meg az elvált, távolabb élő fél szülőnek lenni. Lehet, hogy férfi-nő viszonylatban már nem működnek együtt, de apa és anya maradnak, akkor is, ha közben te például a képbe kerültél mostohaként. Te nem leszel sosem igazi szülője, nem pótolsz, helyettesítesz. Ne kerülj bele ebbe a csapdába, hogy elhiszed, valaha pótolni fogod a másik szülőt, ha esetleg elhunyt, akkor sem. Ezt mondjátok ki a korának megfelelően, különösen, ha még dolgoznak benne a szülőegyesítős fantáziák, amiket esetleg pont veled oszt meg. (“Apa és anya megint együtt fognak lakni, együtt mennek nyaralni, majd én összehozom őket…” kezdetű fantáziák.)
![]()
Fotó: Flickr, Donnie Ray Jones
4) Ne menj bele semmilyen családi játszmába, ami a szülei válásával, kapcsolatával áll összefüggésben.
Nem a te meccsed, hidd el. Bár rossz ezt kimondani, hiszen az anyagi természetű játszmák például a te háztartásodra is hatással vannak. Ennek ellenére a legszerencsésebb a józan kívülálló szerepét magadra ölteni. Ha a felnőttek gondjaiba mégis belekeveredsz kedvesed oldalán, legalább a gyermekkel érkező játszmákba ne ülj/állj bele! (“Anya azt mondta, hogy te/ti….” kezdetű monológokra például teljesen meddő válaszolnod, főleg, ha még kicsi a gyermek, úgysem fogja fel a valós, igazi érveidet). Ne köss az orrára olyasmit magadtól, amit a szülei szándékosan nem osztanak meg vele, közös döntés okán.
5) Kedvenc holmijai, játékai hadd utazzanak vele a láthatások alatt.
Bosszantó lehet, ha kap tőletek valamit, és soha nem látjátok viszont, mert az első alkalommal haza viszi, és soha nem hozza aztán magával hozzátok. De legyél te a felnőtt, engedd el. Esetleg emlékeztesd, hogy ahhoz, hogy nálatok is el tudja magát foglalni, hozzon magával a kedvenc tárgyai, játékai közül párat mindig! Ugyanígy ne legyen szájhúzás, ha mondjuk a másik oldalról hoz örömmel valamit, amit kapott, és mutatja nektek szeretettel, lelkesen.
6) Örülj a sikereinek, legyél támasza – ha igényli!
Vegyél részt az életében, legalább minimálisan! Beszélgess vele mindig egy keveset, érdeklődj odafigyelően, odafordulva arról, mi történt vele, nyomja-e valami a lelkét. Közben ne nyomkodj telefont, ne ténykedj, szánj rá 10 percet, meg fogja hálálni. Ha nem nyitott, akkor viszont ne keseredj el, ne vedd magadra. Ez is ér. Sokszor évek kellenek, hogy minimális emberi kapcsolat formálódjon a mostohaszülő és a gyerek kötött. De az is lehet, hogy nem fogtok kapcsolódási pontot találni. Ismerd fel ezt a helyzetet is!
7) Legyél számára te a jó példa!
Ha úgy érzed, az őt nevelő szülő nem a mintaanya/apa, ne ekézd, ne hordd le a sárga földig, légy te magad a jó példa. Legyél te az, aki megmutatja neki mondjuk a pénz és az élmények, az odafigyelés értékét, a család erejét, az egészséges étkezés fontosságát. Tedd le a cigarettát, lássa, hogy milyen az a felnőtt, aki szán időt a sportra, illetve arra, hogy párkapcsolata erős és stabil maradjon! Egy szóval tettekkel is mutathatsz neki jó mintát szájtépés helyett.
+1 Segíts neki gondoskodni szülője ajándékáról!
Egy kétszülős háztartásban nem kérdés, hogy a gyerkőc egyik-másik szülőjével összefogva apró ajándékot készít, vásárol anyák napjára, karácsonyra, névnapra a másik szülőnek. Ha viszont a gyermeket mondjuk az anyukája egyedül neveli, akkor a távol élő apuka “feladata” marad ugyanez. Ebbe a társaként besegíthetsz! Ugyanígy elkelhet a támogatásod, az ötleteid a távolabb élő nagyszülők ajándékait illetően, mert válás után jellemző, hogy ezek a rokonok is háttérbe szorulnak. Apa szüleinek is készülhet a segítségeddel meglepetés, rajtad keresztül őket sem fogja elfelejteni senki.
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt női csoportunkhoz is, ha második/harmadik feleségként, élettársként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
Egy másik blogon is megtalálsz, ha az anyukás témák is érdekelnek – benéztél már az AnyaKlikk blogra?![🙂]()
És azt is hozzá kell tennem, hogy nekem is sokszor emlékeztetnem kell magamat ezekre például a láthatások alatt, ha épp elborít az, hogy milyen szerencsétlen dolog is tud lenni a mozaikcsaládosdi.1) Mindig villogjon előtted a felirat, “A nevelt gyermekemnek sem könnyű az élete!”
Te hány ágyban aludtál aludtál az elmúlt héten mondjuk? Egyben, a sajátodban? Nos, a társad gyermeke a héten minimum a második ágyban próbálja álomra hajtani a fejét, ha épp láthatásra érkezik hozzátok. Hozza a motyóját, a plüssállatát, mp3-lejátszóját, csupa olyan holmit, ami neki fontos, ami esetleg az otthona melegére emlékezteti, távol az őt nevelő másik szülőjétől, akinél elhelyezte a bíróság. Ingázik, alkalmazkodik (próbál) itt is, ott is, mindkét helyen más szabályok vannak, más emberek, akár más napirend, más reggeli, más elvárások. Gondolj bele, neked felnőttként hogy menne ez az egész, rutinszerűen, hétről hétre, frusztráció nélkül?
2) Éreztesd vele, hogy biztonságban van veletek.
Legyen egy kuckója, de akár csak egy kis szeglete az otthonotokban neki, ahol a cuccai, könyvei, játékai, holmijai helyet kaphatnak. Ahova vissza-visszatérhet, ami az övé, amihez nem nyúltok. Ugyanígy fontos, hogy amit rád bíz, legyen az titok vagy bármilyen gondolatfoszlány, az legyen nálad biztonságban, ne add ki másnak, tanulj meg a bizalmasa lenni, ha úgy látod, erre van igénye személyedet illetően.
3) Add a tudtára te is, hogy veled élő szülője ugyanúgy szülőtársa az őt nevelőnek.
Mert a házasságuk, kapcsolatuk felbomlásával, sőt az új kapcsolatok kialakulásával sem szűnik meg az elvált, távolabb élő fél szülőnek lenni. Lehet, hogy férfi-nő viszonylatban már nem működnek együtt, de apa és anya maradnak, akkor is, ha közben te például a képbe kerültél mostohaként. Te nem leszel sosem igazi szülője, nem pótolsz, helyettesítesz. Ne kerülj bele ebbe a csapdába, hogy elhiszed, valaha pótolni fogod a másik szülőt, ha esetleg elhunyt, akkor sem. Ezt mondjátok ki a korának megfelelően, különösen, ha még dolgoznak benne a szülőegyesítős fantáziák, amiket esetleg pont veled oszt meg. (“Apa és anya megint együtt fognak lakni, együtt mennek nyaralni, majd én összehozom őket…” kezdetű fantáziák.)
Fotó: Flickr, Donnie Ray Jones4) Ne menj bele semmilyen családi játszmába, ami a szülei válásával, kapcsolatával áll összefüggésben.
Nem a te meccsed, hidd el. Bár rossz ezt kimondani, hiszen az anyagi természetű játszmák például a te háztartásodra is hatással vannak. Ennek ellenére a legszerencsésebb a józan kívülálló szerepét magadra ölteni. Ha a felnőttek gondjaiba mégis belekeveredsz kedvesed oldalán, legalább a gyermekkel érkező játszmákba ne ülj/állj bele! (“Anya azt mondta, hogy te/ti….” kezdetű monológokra például teljesen meddő válaszolnod, főleg, ha még kicsi a gyermek, úgysem fogja fel a valós, igazi érveidet). Ne köss az orrára olyasmit magadtól, amit a szülei szándékosan nem osztanak meg vele, közös döntés okán.
5) Kedvenc holmijai, játékai hadd utazzanak vele a láthatások alatt.
Bosszantó lehet, ha kap tőletek valamit, és soha nem látjátok viszont, mert az első alkalommal haza viszi, és soha nem hozza aztán magával hozzátok. De legyél te a felnőtt, engedd el. Esetleg emlékeztesd, hogy ahhoz, hogy nálatok is el tudja magát foglalni, hozzon magával a kedvenc tárgyai, játékai közül párat mindig! Ugyanígy ne legyen szájhúzás, ha mondjuk a másik oldalról hoz örömmel valamit, amit kapott, és mutatja nektek szeretettel, lelkesen.
6) Örülj a sikereinek, legyél támasza – ha igényli!
Vegyél részt az életében, legalább minimálisan! Beszélgess vele mindig egy keveset, érdeklődj odafigyelően, odafordulva arról, mi történt vele, nyomja-e valami a lelkét. Közben ne nyomkodj telefont, ne ténykedj, szánj rá 10 percet, meg fogja hálálni. Ha nem nyitott, akkor viszont ne keseredj el, ne vedd magadra. Ez is ér. Sokszor évek kellenek, hogy minimális emberi kapcsolat formálódjon a mostohaszülő és a gyerek kötött. De az is lehet, hogy nem fogtok kapcsolódási pontot találni. Ismerd fel ezt a helyzetet is!
7) Legyél számára te a jó példa!
Ha úgy érzed, az őt nevelő szülő nem a mintaanya/apa, ne ekézd, ne hordd le a sárga földig, légy te magad a jó példa. Legyél te az, aki megmutatja neki mondjuk a pénz és az élmények, az odafigyelés értékét, a család erejét, az egészséges étkezés fontosságát. Tedd le a cigarettát, lássa, hogy milyen az a felnőtt, aki szán időt a sportra, illetve arra, hogy párkapcsolata erős és stabil maradjon! Egy szóval tettekkel is mutathatsz neki jó mintát szájtépés helyett.
+1 Segíts neki gondoskodni szülője ajándékáról!
Egy kétszülős háztartásban nem kérdés, hogy a gyerkőc egyik-másik szülőjével összefogva apró ajándékot készít, vásárol anyák napjára, karácsonyra, névnapra a másik szülőnek. Ha viszont a gyermeket mondjuk az anyukája egyedül neveli, akkor a távol élő apuka “feladata” marad ugyanez. Ebbe a társaként besegíthetsz! Ugyanígy elkelhet a támogatásod, az ötleteid a távolabb élő nagyszülők ajándékait illetően, mert válás után jellemző, hogy ezek a rokonok is háttérbe szorulnak. Apa szüleinek is készülhet a segítségeddel meglepetés, rajtad keresztül őket sem fogja elfelejteni senki.
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt női csoportunkhoz is, ha második/harmadik feleségként, élettársként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
Egy másik blogon is megtalálsz, ha az anyukás témák is érdekelnek – benéztél már az AnyaKlikk blogra?