Az elvált férfi nem könnyű eset – talán ez is lehetne az alapmondat, amit csak úgy leírok, és várom, hogy az olvasók hozzátegyék a kijelentésem kapcsán a gondolataikat. Ennél azonban tovább megyek, mert bizonyítani is szeretném, talán kicsit a közvéleményt formálandó, mert még mindig azt tapasztalom, hogy a családját “otthagyó”, új életet kezdő apa csakis egy lelketlen fráter lehet, akinek nulla a felelősségtudata, aki nem törődik gyermeke(i) sorsával, és urambocsá csak a szerszáma után megy. Ők a lehető legritkábban kapnak szót, hogy a válás kapcsán felmerülő érzelmekről nyilatkozzanak, ritkán derül ki, hogy mennyire viselte meg őket a procedúra, annak ellenére is mondjuk, hogy ők kezdeményezték.
Ha őket nem is tudtam elcsípni – a saját férjemen kívül – egy nyilatkozat erejéig, akkor elcsíptem azokat, akik velük élnek szeretetben, olykor küzdelemben: azokat a nőket kérdezem, akik mellett a válás után kikötöttek, akik a legtöbbet kapják belőlük, jó és rossz értelemben is. Akik pengeélesen látják minden küzdelmüket, akiknek elmondják a válásból tanult legfontosabb tapasztalataikat, és akik – sokszor karon fogva a férfit – együtt menetelnek velük kifele a(z anyagi) veszteségekből.
Mit tanul egy férfi a válásból? Mit igyekszik elkerülni az újabb párkapcsolatban? Mennyire más jellemzően az új nő, aki mellett kikötnek? Mi az a téma, ami vörös posztó? Mit emésztenek meg nehezen az új kapcsolatukban (is)? Olvasóim meséltek kicsit – és nézzétek el nekik most is, hogy anonimitásukat szerették volna megőrizni, ahogy eddig. Egy régóta piszkozatként pihenő poszt most életre kel, olvassátok a “másodikok”/harmadikok gondolatait.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Fotó: Bart, Flickr (innen)
Az elvált férfi – és amit az új kedves észrevesz a múltjából
“Néha érzem a férjemen, hogy rossz emlékek törnek fel nála. Például, ha szóvá teszem, hogy segíthetne. A volt nő ugyanis folyton lustának kiáltotta ki. Pedig velem együtt főz, takarít, bevásárol. Eszemben sincs lustának nevezni, de benne a negatív tapasztalatok jönnek ilyenkor elő.”
“Az én férjem egy végtelenül odaadó, jószándékúan végrehajtó, elnyomott, ugráltatható alattvaló volt az előző házasságában, ezért nálunk akkor ráncolja a szemöldökét, ha valamit esetleg meg akarnék neki mondani, hogy mit kell konkrétan csinálnia. Nekem is figyelnem kell, hogy ne kezeljem véletlenül se ‘bábként’. Az is furcsa tőle, hogy megkérdez mindent, hogy elmehet-e ide, vagy csinálhat-e azt, és én meg nézek bambán, hogy nekem minek ehhez a beleegyezésem – hiszen ő önálló emberi lény. Persze tudom, hogy a volt feleség azt is megmondta, milyen ruhában mehet dolgozni.”
“Az én párom abban a kapcsolatban leginkább egy pénztárca, bébiszitter és rabszolga egyvelege volt… Amit mellettem tanult az az, hogy neki is jár a kikapcsolódás, szórakozás, kényeztetés. A volt felesége lényegében minden nem rá elköltött forintot pénzkidobásnak ítélt meg, és sokat visszafogott. Nem volt véletlen, hogy a párom a kapcsolatunk elején hetente akart moziba járni, vagy csak este meginni egy italt egy bárban, de elment kozmetikushoz és masszőzhöz is, illetve évek óta először újra kiruccant a barátaival vidékre. És még sorolhatnám az egészen apró dolgokat, amiket megengedett végre magának az általa megkeresett pénzből. Persze kezdetben mindenben az engedélyemet kérte – csak pislogtam. A másik, amit nagyon (túlságosan is) megtanult, hogy egy rossz kapcsolatban nem kötelező maradni. Annyira, hogy egy-egy nagyobb konfliktus során elkezd összepakolni magának egy bőröndbe. Na, azért ettől néha a falra mászok, de végül mindig észhez tér. A legfontosabb tanulság az előző házasságából viszont mégis az, hogy a problémákat meg lehet beszélni… Velem legalábbis.”
“Az én párom azt tanulta meg, hogy mindent meg lehet beszélni, és nem érdemes veszekedni, a másikon kitölteni az élettől kapott feszültséget. Nálunk két ultimátum volt részéről: no bagó, és ha csak megérzi, hogy a megcsalás halványan is megfordul kettőnk között, akkor vége. Hiszen, ha nekem vagy neki más kell, akkor menjen ahhoz a máshoz, minek erőltetni. Abszolút megbízunk egymásban. Türelem és rengeteg beszélgetés, szerintem ő ezeket tanulta meg.”
“Az én párom már másodszorra a tanulságokkal felvértezve keresett új párt. Olyat, akinek van jövedelme, lakása, autója. Nekem háromból kettő megvolt, az autómat eladtam közben, de nincs is szükségem rá. Belátta ő is. Viszont 70 négyzetméteren lakom, nincsenek adósságaim, nem kéregetek tőle kölcsön és nem kell eltartani. A párom eltartotta az exét anno, magára nem költött. Én mindig hangsúlyozom, hogy ez az ő pénze, ő dolgozott meg érte. Még vásárolni is el kellett mennem vele, olyan leharcolt, ócska cuccai voltak megismerkedésünkkor.”
“Amikor megismerkedtünk, akkor a párom, saját elmondása szerint egy érzelmi retardált volt. Soha többé nem akart egy nőt sem szeretni. Amúgy is nehezen nyílik meg, azt sem bírta, ha simogatják, nem szerette az ölelést. Teli volt megbántottsággal, egyfolytában a férfiasságát igyekezett bizonyítani. Mindenhol, mindenkinek. Teli volt dühvel és bosszúszomjjal.”
“Vannak gombok, amiket nem szabad nála nyomogatnom. A párom nem hozza ágyba a kávét, mert az exe ezt elvárta. Nem tehetek arra megjegyzést, hogy anyagilag esetleg nem tesz meg értem/értünk mindent, mert az exe csak akkor szerette, ha volt pénze. Leginkább a gyerekekkel nyaralunk, kirándulunk, mert az ex a saját két gyerekével sem szívesen ment sehová (ha családostul nyaraltak, akkor mindig olyan helyen, ahol le lehetett passzolni a gyerekeket valahová), a páromnak meg mindig hiányoztak a gyerekei, a család érzése. Nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz is, mire elfogadta, hogy nekem nem kell több százezres ékszer, meg hogy nem az az igazi ajándék, ha valami drága.”
“Az én férjem anyagi téren kezdetben rettentően bizalmatlan volt. Az elődöm folyamatosan kihasználta azt, hogy a férjem jól keres (persze, tudom, két ember kell hozzá). Aztán, amikor szétmentek, még kölcsön is kért tőle, és persze az én drágám még adott is neki. Kérdeztem tőle, hogy miért, és azt mondta, hogy ha szeretsz valakit, akkor nem tagadsz meg tőle semmit, ha neked nem okoz ez veszteséget. Mondanom sem kell, hogy az ex a mai napig nem fizette vissza a kölcsönkért pénzt. Amikor mi összejöttünk, sokáig mindent közösben fizettünk. Elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne így legyen. Azt mondta, hogy meglepő neki, hogy én egész kicsi dolgoknak is örülni tudok, mert korábban nem tapasztalta ezt. Mindig jobb és jobb dolog kellett az exnek, de nyilván egy idő után ennek már voltak anyagi korlátai.”
“A párom sokszor elmondja, hogy sosem gondolta volna, egy kapcsolatban ilyen harmonikusan is lehet élni. Az exes múltjában állandóan folyt a vita, folyamatosan veszekedtek/kibékültek. Azt gondolta, hogy így kell működnie egy kapcsolatnak. És mellettem rájött, hogy mégsem így van. Kiegyensúlyozottabb lett az élete.”
“Sose feledjük el, hogy milyen nehéz helyzetben van az elvált férfi: amellett, hogy min kell magát túltennie (legyen ez gyász, legyen ez megcsalás az exe részéréről, vagy akár megkönnyebbülés, hogy meglépte), alapvetően egy folytonos hiányérzettel kell élnie (gyerek, gyerekek) és folyton egyensúlyoznia kell, megfelelni minden irányba, és ez együtt nagyon nehéz. Szóval tévedni, néha térdre rogyni ér, lassan tanulni ér, később kapcsolni ér.”
“Amikor bármilyen konfliktus előjön, vagy valamilyen kritikával élek, vagy egyszerűen csak nekem (tőle függetlenül) rossz kedvem van, azt abszolút magára veszi, és önmagát hibáztatja, és ennek hangot is ad. Például, hogy ‘ennyire elviselhetetlen nekem vele?’ És teljes önmarcangolásba zuhan, amiből képtelenség kirángatni, és veszekedés a vége, hiszen én sem vagyok mindig az empátiahegy csúcsán. Pedig, amióta együtt vagyunk, szép lassan kiderült számomra, hogy az előző kapcsolatában tényleg mindenért ő volt a hibás. Sok év alatt itt is hagyta a bélyegét rendesen.”
Várom tapasztalaitokat, véleményeteket kommentben!
Ha támogató közösséget keresel, csatlakozz a
Második feleségek klubjához a Facebookon, ide kattintva!
Ha őket nem is tudtam elcsípni – a saját férjemen kívül – egy nyilatkozat erejéig, akkor elcsíptem azokat, akik velük élnek szeretetben, olykor küzdelemben: azokat a nőket kérdezem, akik mellett a válás után kikötöttek, akik a legtöbbet kapják belőlük, jó és rossz értelemben is. Akik pengeélesen látják minden küzdelmüket, akiknek elmondják a válásból tanult legfontosabb tapasztalataikat, és akik – sokszor karon fogva a férfit – együtt menetelnek velük kifele a(z anyagi) veszteségekből.
Mit tanul egy férfi a válásból? Mit igyekszik elkerülni az újabb párkapcsolatban? Mennyire más jellemzően az új nő, aki mellett kikötnek? Mi az a téma, ami vörös posztó? Mit emésztenek meg nehezen az új kapcsolatukban (is)? Olvasóim meséltek kicsit – és nézzétek el nekik most is, hogy anonimitásukat szerették volna megőrizni, ahogy eddig. Egy régóta piszkozatként pihenő poszt most életre kel, olvassátok a “másodikok”/harmadikok gondolatait.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Fotó: Bart, Flickr (innen)Az elvált férfi – és amit az új kedves észrevesz a múltjából
“Néha érzem a férjemen, hogy rossz emlékek törnek fel nála. Például, ha szóvá teszem, hogy segíthetne. A volt nő ugyanis folyton lustának kiáltotta ki. Pedig velem együtt főz, takarít, bevásárol. Eszemben sincs lustának nevezni, de benne a negatív tapasztalatok jönnek ilyenkor elő.”
“Az én férjem egy végtelenül odaadó, jószándékúan végrehajtó, elnyomott, ugráltatható alattvaló volt az előző házasságában, ezért nálunk akkor ráncolja a szemöldökét, ha valamit esetleg meg akarnék neki mondani, hogy mit kell konkrétan csinálnia. Nekem is figyelnem kell, hogy ne kezeljem véletlenül se ‘bábként’. Az is furcsa tőle, hogy megkérdez mindent, hogy elmehet-e ide, vagy csinálhat-e azt, és én meg nézek bambán, hogy nekem minek ehhez a beleegyezésem – hiszen ő önálló emberi lény. Persze tudom, hogy a volt feleség azt is megmondta, milyen ruhában mehet dolgozni.”
“Az én párom abban a kapcsolatban leginkább egy pénztárca, bébiszitter és rabszolga egyvelege volt… Amit mellettem tanult az az, hogy neki is jár a kikapcsolódás, szórakozás, kényeztetés. A volt felesége lényegében minden nem rá elköltött forintot pénzkidobásnak ítélt meg, és sokat visszafogott. Nem volt véletlen, hogy a párom a kapcsolatunk elején hetente akart moziba járni, vagy csak este meginni egy italt egy bárban, de elment kozmetikushoz és masszőzhöz is, illetve évek óta először újra kiruccant a barátaival vidékre. És még sorolhatnám az egészen apró dolgokat, amiket megengedett végre magának az általa megkeresett pénzből. Persze kezdetben mindenben az engedélyemet kérte – csak pislogtam. A másik, amit nagyon (túlságosan is) megtanult, hogy egy rossz kapcsolatban nem kötelező maradni. Annyira, hogy egy-egy nagyobb konfliktus során elkezd összepakolni magának egy bőröndbe. Na, azért ettől néha a falra mászok, de végül mindig észhez tér. A legfontosabb tanulság az előző házasságából viszont mégis az, hogy a problémákat meg lehet beszélni… Velem legalábbis.”
“Az én párom azt tanulta meg, hogy mindent meg lehet beszélni, és nem érdemes veszekedni, a másikon kitölteni az élettől kapott feszültséget. Nálunk két ultimátum volt részéről: no bagó, és ha csak megérzi, hogy a megcsalás halványan is megfordul kettőnk között, akkor vége. Hiszen, ha nekem vagy neki más kell, akkor menjen ahhoz a máshoz, minek erőltetni. Abszolút megbízunk egymásban. Türelem és rengeteg beszélgetés, szerintem ő ezeket tanulta meg.”
“Az én párom már másodszorra a tanulságokkal felvértezve keresett új párt. Olyat, akinek van jövedelme, lakása, autója. Nekem háromból kettő megvolt, az autómat eladtam közben, de nincs is szükségem rá. Belátta ő is. Viszont 70 négyzetméteren lakom, nincsenek adósságaim, nem kéregetek tőle kölcsön és nem kell eltartani. A párom eltartotta az exét anno, magára nem költött. Én mindig hangsúlyozom, hogy ez az ő pénze, ő dolgozott meg érte. Még vásárolni is el kellett mennem vele, olyan leharcolt, ócska cuccai voltak megismerkedésünkkor.”
“Amikor megismerkedtünk, akkor a párom, saját elmondása szerint egy érzelmi retardált volt. Soha többé nem akart egy nőt sem szeretni. Amúgy is nehezen nyílik meg, azt sem bírta, ha simogatják, nem szerette az ölelést. Teli volt megbántottsággal, egyfolytában a férfiasságát igyekezett bizonyítani. Mindenhol, mindenkinek. Teli volt dühvel és bosszúszomjjal.”
“Vannak gombok, amiket nem szabad nála nyomogatnom. A párom nem hozza ágyba a kávét, mert az exe ezt elvárta. Nem tehetek arra megjegyzést, hogy anyagilag esetleg nem tesz meg értem/értünk mindent, mert az exe csak akkor szerette, ha volt pénze. Leginkább a gyerekekkel nyaralunk, kirándulunk, mert az ex a saját két gyerekével sem szívesen ment sehová (ha családostul nyaraltak, akkor mindig olyan helyen, ahol le lehetett passzolni a gyerekeket valahová), a páromnak meg mindig hiányoztak a gyerekei, a család érzése. Nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz is, mire elfogadta, hogy nekem nem kell több százezres ékszer, meg hogy nem az az igazi ajándék, ha valami drága.”
“Az én férjem anyagi téren kezdetben rettentően bizalmatlan volt. Az elődöm folyamatosan kihasználta azt, hogy a férjem jól keres (persze, tudom, két ember kell hozzá). Aztán, amikor szétmentek, még kölcsön is kért tőle, és persze az én drágám még adott is neki. Kérdeztem tőle, hogy miért, és azt mondta, hogy ha szeretsz valakit, akkor nem tagadsz meg tőle semmit, ha neked nem okoz ez veszteséget. Mondanom sem kell, hogy az ex a mai napig nem fizette vissza a kölcsönkért pénzt. Amikor mi összejöttünk, sokáig mindent közösben fizettünk. Elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne így legyen. Azt mondta, hogy meglepő neki, hogy én egész kicsi dolgoknak is örülni tudok, mert korábban nem tapasztalta ezt. Mindig jobb és jobb dolog kellett az exnek, de nyilván egy idő után ennek már voltak anyagi korlátai.”
“A párom sokszor elmondja, hogy sosem gondolta volna, egy kapcsolatban ilyen harmonikusan is lehet élni. Az exes múltjában állandóan folyt a vita, folyamatosan veszekedtek/kibékültek. Azt gondolta, hogy így kell működnie egy kapcsolatnak. És mellettem rájött, hogy mégsem így van. Kiegyensúlyozottabb lett az élete.”
“Sose feledjük el, hogy milyen nehéz helyzetben van az elvált férfi: amellett, hogy min kell magát túltennie (legyen ez gyász, legyen ez megcsalás az exe részéréről, vagy akár megkönnyebbülés, hogy meglépte), alapvetően egy folytonos hiányérzettel kell élnie (gyerek, gyerekek) és folyton egyensúlyoznia kell, megfelelni minden irányba, és ez együtt nagyon nehéz. Szóval tévedni, néha térdre rogyni ér, lassan tanulni ér, később kapcsolni ér.”
“Amikor bármilyen konfliktus előjön, vagy valamilyen kritikával élek, vagy egyszerűen csak nekem (tőle függetlenül) rossz kedvem van, azt abszolút magára veszi, és önmagát hibáztatja, és ennek hangot is ad. Például, hogy ‘ennyire elviselhetetlen nekem vele?’ És teljes önmarcangolásba zuhan, amiből képtelenség kirángatni, és veszekedés a vége, hiszen én sem vagyok mindig az empátiahegy csúcsán. Pedig, amióta együtt vagyunk, szép lassan kiderült számomra, hogy az előző kapcsolatában tényleg mindenért ő volt a hibás. Sok év alatt itt is hagyta a bélyegét rendesen.”
Várom tapasztalaitokat, véleményeteket kommentben!
Ha támogató közösséget keresel, csatlakozz a
Második feleségek klubjához a Facebookon, ide kattintva!