Hétvégén édesapámnál is jártunk, és ott a könyvespolcot böngészve belefutottam egy 1959-es kiadású illemkönyvbe (Burget Lajos-Kovácsvölgyi Sándor: Hogyan viselkedjünk? Móra Ferenc Könyvkiadó), amit persze azonnal le is kaptam a polcról. Igaziból nem is a hecc kedvéért, inkább csak kíváncsi voltam az étkezéssel, terítéssel kapcsolatos (örök érvényű?) szabályokra. Aztán úgy alakult, hogy egyrészt nagyon röhögtem, bárhol nyitottam fel, másrészt találtam a blogon is idézhető, “szuper” szocialista tanácsokat is – már ami a párválasztást és a házasságot, illetve a válást illeti.
Isten nyugosztalja Burget Lajost, a könyv kezdetben kőművesként, majd népművelőként, újságíróként dolgozó szerzőjét, szerzett nekem néhány tanulságosan derűs percet, ám amellett, hogy a szocialista retorika szól minden egyes sorából, és nagyon didaktikus is az egész kiadvány, azért egy misét megér! Tényleg!![hogyan]()
A párkapcsolatokkal, emberi viszonyokkal kapcsolatos részek azért szöget ütöttek a fejembe: mindig elcsodálkozom az előttem levő generációk (szüleim, nagyszüleim korabeliek) érzelmi intelligenciáján – tisztelet a kivételnek -, hogy mennyire, de mennyire nem tudtak beszélni az érzéseikről, valódi vágyaikról, a kapcsolatukról, hogy sok esetben csak a megalkuvás, a gazdasági érdek tartotta őket egymás mellett, meg ki nem mondott, retorikus téveszmék, ám teljes boldogtalanságban (és ugyanúgy volt megcsalás, ugyanúgy volt becsúszott gyerek, csak nem volt kibeszélve). És amilyen kézzel-nem-fogható, kapcsolatokat illető tanácsok elérhetők voltak, ezen utóbb már egy cseppet sem csodálkozom.![:(]()
És ezek a lózungok, amik tanácsként elhangzottak a “szakemberektől”, beleégtek az emberek tudatába, de a gyakorlati megvalósításhoz az égvilágon semmilyen mankót nem kínáltak.
A kiadvány hosszan ecseteli, miként kerülhetnek össze a fiatalok, hogy illik viselkedni az utcán, mi a menete a szerelmes együttléteknek, miként érdemes a lányoknak mindenről beszámolni az édesanyjuknak, aki legjobb barátnőként jótanácsokkal is tud szolgálni. Kitér az eljegyzés és esküvő szervezési kérdéseire, milyen virágot és hogyan, hol üljenek és miként stb., aztán végül a házasságkötésnél úgy dönt a szerző, ő erre vonatkozóan nem bocsátkozik nagy tanácsadó körökbe, csupán néhány alaptézist oszt meg az olvasóval – a többit talán a fantáziára bízza. Mindenesetre tanulságos, álljon itt néhány részlet – a blog tematikájába illő részletekkel (a posztban a 179-195. oldalig tartó fejezetből idéztem).
Ha szakítanának a szerelmesek…
“Bármilyen szép is a szerelem időszaka, bármilyen derűs boldogságban élnek is a jegyesek, megtörténhetik, hogy mégsem lesz belőlük házaspár. Több oka is lehet ennek. (…) A jegyességet fel kell bontani. (…)
A szakítás – hangsúlyozzuk – nem színházi jelenet. Az eset komolyságához illően kell viselkedni, s jó modorban, tapintattal tudtára adni a másiknak, hogy tévedtünk korábbi érzelmeink megítélésében. Teljesen fölösleges egymást kölcsönösen szidalmazni, vádolni. Ilyenkor fölösleges minden érzelmi megnyilvánulás, itt az értelemnek kell döntenie.
Az értelemnek azonban nem az anyagiasságban kell megnyilvánulnia, nem az egymásnak adott ajándékot kell visszakövetelni. (…)
A szakítás – hangsúlyozzuk még egyszer – nem ok a gyűlölködésre. Egy ideig talán sajog a szív sebe, de egészséges gondolkozású embereknél előbb-utóbb be kell következni a megnyugvásnak.
(…) ne menjenek hát el az utcán egymás mellett, mint két idegen. Továbbra is kötelezők rájuk azok az udvariassági szabályok, amelyek az ismerősökre vonatkoznak. “
![hogyan_viselkedjunk_Reber]()
A fejezet egyik illusztrációja.
A válásról
“Nem ünneprontás a célunk, de meg kell említenünk, hogy nem minden házasság boldog, egyik-másik talán zátonyra is jut, a fiatal pár elhidegülhet egymástól. Hangsúlyozzuk, hogy a meggondolt házasságkötés, a házaséletben tanúsított figyelem, megértés, megbecsülés megszüntethetné a válás intézményét, vagy legalábbis minimálisra csökkenthetné a bontóperek számát.
A válással magával részletesen nem foglalkozunk. S nem is ajánljuk a házasfeleknek. Csak a legvégső esetben forduljanak ehhez az eszközhöz, akkor pedig megtudják a tennivalókat a bíróságtól, a házassági jog avatott ismerőitől.”
Vannak tanulságok…
Ti milyen szakirodalmat olvastok, ha pszichológiáról, kapcsolatokról van szó? Bevállaljátok a terápiát, különféle lélekápolásra alkalmas lehetőségeket, akár párban? Én hiszem, hogy az önismereten, az emberi kapcsolatok megismerésén át vezet az út a sikeres párkapcsolatokhoz, messze túllépve a megfoghatatlan, minket is elbizonytalanító tanácsokon.
A könyvet olvasva pedig megint a hála fogalmazódott meg bennem, mert persze kerestem magamra, magunkra vonatkoztatható kapcsolódási pontokat is: szóval én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatik, hogy valós, érdemi kapcsolatépítő gondolatokkal, módszerekkel tudok találkozni, ha akarok és nyitott vagyok. Hálás vagyok, hogy a terapeuták, pszichológusok megtanították, érdemes szembenézni a nehézségekkel, hibákkal, no és hogy ebben legalább ilyen nyitott partner, a férjem is mindig, minden körülmények között, sziklaszilárdan mellettem, mellettünk áll.
Más, a blog tematikájába illő ajánlókat – film, könyv, idézetek stb. – ide kattintva olvashatsz.
A válással kapcsolatos további posztokért ide klikk!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második/harmadik feleségként, élettársként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
Isten nyugosztalja Burget Lajost, a könyv kezdetben kőművesként, majd népművelőként, újságíróként dolgozó szerzőjét, szerzett nekem néhány tanulságosan derűs percet, ám amellett, hogy a szocialista retorika szól minden egyes sorából, és nagyon didaktikus is az egész kiadvány, azért egy misét megér! Tényleg!
A párkapcsolatokkal, emberi viszonyokkal kapcsolatos részek azért szöget ütöttek a fejembe: mindig elcsodálkozom az előttem levő generációk (szüleim, nagyszüleim korabeliek) érzelmi intelligenciáján – tisztelet a kivételnek -, hogy mennyire, de mennyire nem tudtak beszélni az érzéseikről, valódi vágyaikról, a kapcsolatukról, hogy sok esetben csak a megalkuvás, a gazdasági érdek tartotta őket egymás mellett, meg ki nem mondott, retorikus téveszmék, ám teljes boldogtalanságban (és ugyanúgy volt megcsalás, ugyanúgy volt becsúszott gyerek, csak nem volt kibeszélve). És amilyen kézzel-nem-fogható, kapcsolatokat illető tanácsok elérhetők voltak, ezen utóbb már egy cseppet sem csodálkozom.
És ezek a lózungok, amik tanácsként elhangzottak a “szakemberektől”, beleégtek az emberek tudatába, de a gyakorlati megvalósításhoz az égvilágon semmilyen mankót nem kínáltak.A kiadvány hosszan ecseteli, miként kerülhetnek össze a fiatalok, hogy illik viselkedni az utcán, mi a menete a szerelmes együttléteknek, miként érdemes a lányoknak mindenről beszámolni az édesanyjuknak, aki legjobb barátnőként jótanácsokkal is tud szolgálni. Kitér az eljegyzés és esküvő szervezési kérdéseire, milyen virágot és hogyan, hol üljenek és miként stb., aztán végül a házasságkötésnél úgy dönt a szerző, ő erre vonatkozóan nem bocsátkozik nagy tanácsadó körökbe, csupán néhány alaptézist oszt meg az olvasóval – a többit talán a fantáziára bízza. Mindenesetre tanulságos, álljon itt néhány részlet – a blog tematikájába illő részletekkel (a posztban a 179-195. oldalig tartó fejezetből idéztem).
Ha szakítanának a szerelmesek…
“Bármilyen szép is a szerelem időszaka, bármilyen derűs boldogságban élnek is a jegyesek, megtörténhetik, hogy mégsem lesz belőlük házaspár. Több oka is lehet ennek. (…) A jegyességet fel kell bontani. (…)
A szakítás – hangsúlyozzuk – nem színházi jelenet. Az eset komolyságához illően kell viselkedni, s jó modorban, tapintattal tudtára adni a másiknak, hogy tévedtünk korábbi érzelmeink megítélésében. Teljesen fölösleges egymást kölcsönösen szidalmazni, vádolni. Ilyenkor fölösleges minden érzelmi megnyilvánulás, itt az értelemnek kell döntenie.
Az értelemnek azonban nem az anyagiasságban kell megnyilvánulnia, nem az egymásnak adott ajándékot kell visszakövetelni. (…)
A szakítás – hangsúlyozzuk még egyszer – nem ok a gyűlölködésre. Egy ideig talán sajog a szív sebe, de egészséges gondolkozású embereknél előbb-utóbb be kell következni a megnyugvásnak.
(…) ne menjenek hát el az utcán egymás mellett, mint két idegen. Továbbra is kötelezők rájuk azok az udvariassági szabályok, amelyek az ismerősökre vonatkoznak. “
A fejezet egyik illusztrációja.A válásról
“Nem ünneprontás a célunk, de meg kell említenünk, hogy nem minden házasság boldog, egyik-másik talán zátonyra is jut, a fiatal pár elhidegülhet egymástól. Hangsúlyozzuk, hogy a meggondolt házasságkötés, a házaséletben tanúsított figyelem, megértés, megbecsülés megszüntethetné a válás intézményét, vagy legalábbis minimálisra csökkenthetné a bontóperek számát.
A válással magával részletesen nem foglalkozunk. S nem is ajánljuk a házasfeleknek. Csak a legvégső esetben forduljanak ehhez az eszközhöz, akkor pedig megtudják a tennivalókat a bíróságtól, a házassági jog avatott ismerőitől.”
Vannak tanulságok…
Ti milyen szakirodalmat olvastok, ha pszichológiáról, kapcsolatokról van szó? Bevállaljátok a terápiát, különféle lélekápolásra alkalmas lehetőségeket, akár párban? Én hiszem, hogy az önismereten, az emberi kapcsolatok megismerésén át vezet az út a sikeres párkapcsolatokhoz, messze túllépve a megfoghatatlan, minket is elbizonytalanító tanácsokon.
A könyvet olvasva pedig megint a hála fogalmazódott meg bennem, mert persze kerestem magamra, magunkra vonatkoztatható kapcsolódási pontokat is: szóval én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatik, hogy valós, érdemi kapcsolatépítő gondolatokkal, módszerekkel tudok találkozni, ha akarok és nyitott vagyok. Hálás vagyok, hogy a terapeuták, pszichológusok megtanították, érdemes szembenézni a nehézségekkel, hibákkal, no és hogy ebben legalább ilyen nyitott partner, a férjem is mindig, minden körülmények között, sziklaszilárdan mellettem, mellettünk áll.
Más, a blog tematikájába illő ajánlókat – film, könyv, idézetek stb. – ide kattintva olvashatsz.
A válással kapcsolatos további posztokért ide klikk!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második/harmadik feleségként, élettársként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!