A lezárásokról, újrakezdésekről
Egyre világosabb – a sajátjaim mellett az érintett olvasók tapasztalataival felvértezve -, hogy egy minimum egy újrakezdő féllel induló párkapcsolat/ egy komplett mozaikcsalád élete akkor lesz békés és háborítatlan, ha a benne részvevő felek egészen biztosan és maradéktalanul lezárják a múltjukat, mielőtt új életet kezdenek. Rendesen – amúgy igazándiból elválnak, szakítanak – a konfliktusokat rendezik, nem húzzák 5-10 évig a bőrgarnitúra, a gyerek, a láthatás és az autó miatti pereskedést, bezárják azt az ajtót, és ezzel nemcsak magukat kímélik meg a múlt állandó kísértésétől a jövőben, de új partnerüket és a szűkebb-tágabb családot, a második-harmadik-negyedik férjet/feleséget/élettársat, illetve szeretőt (no és gyereket).
Ha már valami kényelmetlen és nem ok, szembe kell vele nézni, pontot tenni a végére érzelmileg legalább! Ha menthetetlen a kapcsolatom, lépjek ki, ne szenvedjek. Ha úgy döntök, a szeretőmet választom a házasságom helyett, akkor ne menjek olykor haza a feleségemhez, aztán mégis a szeretőmhöz és elölről, mindenkit kínozva. Ha új partneremmel az oldalon szeretnék boldog lenni, ne hagyjam, hogy a volt feleségem ki-be járkáljon az új életembe ilyen-olyan ürügyekkel.
És kár tovább csépelni a szót, Popper nálamnál sokkal ékesebben írja mindezt. Mondatai pengeélesek, nem beszél rébuszokban, nem árul zsákbamacskát, nem kell mögé kitalálni, mit is akart gondolni. Hiteles, saját példáit hozza örökké, mesél tanítványairól, ismerőseiről, mestereiről, indiai kalandjairól és mindenről, amiből más akár csak kicsit is tud tanulni. Popper Péter a nagy kedvenceim közé tartozik, és bár nem forgatom minden nap a köteteit, vannak témák, amik miatt meg-megkeresem, nem tud-e valami frappánssal szolgálni, ha elakadok – vagy éppen blogbejegyzést készülök írni, például most annak apropóján, hogy rengetegen panaszkodnak az exekre, akik egyszerűen nem másznak ki az életükből.
A ti mindennapjaitokat is meghatározza az ex(ek) viselkedése és jelenléte? Tombol a bűntudat a válás, szakítás, a gyerekek miatt? A partnered (vagy te magad) összerezzen, ha csak az ex szóba kerül, netán telefonál, közöl, diktál valamit? Már évekkel ezelőtt szakítottak, elváltak, de még mindig elő tudja rángatni a volt férjét, feleségét kénye-kedve szerint? Mert lehet, hogy ilyen-olyan indok születik arra, miért van olyan kitüntetett helye az exnek az új életünkben, de érdemes ezeket is megkérdőjelezni magunkban, hogy kiderüljön, véletlenül nem puszta kifogásokkal, ürügyekkel takarózunk-e…
Az alábbiakban a “Párkapcsolat körkép” című kötetéből, a számomra legsegítőbb részleteket idézem az “Újrakezdés” című fejezetből, hátha segít megérteni, miért fontos az exeket csak a legszükségesebb szinten beengedni, illetve a velük való viszony rövidre zárni.
![popper]()
A kép forrása: www.popperpeter.hu
Mielőtt újra megnősülsz/férjhez mész…
“(…) Hogy megint egy percre hivatkozzam Indiára. Ugye ott is van egy Trimurti, egy Szent Háromság, Brahma, Visnu és Síva. Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó, Síva a pusztító megújító. Ez nagyon fontos dolog, hogy miért van egyben. Mert ahhoz, hogy megújulhasson valami, újrakezdődhessen valami, ahhoz a régit el kell pusztítani. Történelmileg is, társadalmilag is, egyénileg is. Nekem akkor lehet valami igazán új az életemben, ha a régit összerombolom magam mögött. Ezért a Síva rombol az egyik oldalról, és újrateremt a másik oldalról. De ahhoz, hogy egy város újraépüljön, a régi épületeket föl kell robbantani, szét kell rombolni. Ahhoz, hogy egy emberi kapcsolat újra kialakuljon, más szinten, ahhoz a régit föl kell adni, össze kell rombolni.” (226. oldal)
Ürügy-gyártás mesterfokon
“Aki nem vállalja a rombolást, a veszteséget, hanem meg akarja őrizni, az nem fog megújulni sose. (…) Mert nem az a nehéz, hogy újrakezdek, hanem az az igazán nehéz, hogy a megszokottat, amiben mégiscsak valahogy elevickélek, összeromboljam. (…) És erre rengeteg megnyugtató ürügyet találnak az emberek, hogy indokolják a saját tehetetlenségüket. Az ember csak bámul, hogy mi mindenre lehet például egy gyereket fölhasználni. Egy gyerek létezést önigazolásra, nevezetesen a saját gyávaságának az igazolására. Fél. Fél a változtatástól, az egyedül maradástól, a rombolástól, és erre gyönyörűszép legendákat talál ki, hogy igazolja saját magát.” (226-227. oldal)
Helló, ez az életed – neked így jó?
“Mert most nem változtatok, mert a gyerek még pici, majd ha felnő. Most nem változtatok, mert skarlátja van. Most nem változtatok, mert nekem vannak állásgondjaim. (…) Majd a jövő héten kezdődik az élet. Sose kezdődik a jövő héten az élet. Az élet mindig az, ami van. És ha valaki nagyon sok maradékot hagy, az iszonyú mérgezővé tud válni később, mikor már nem tud korrigálni. Mert elszálltak az évek, és amit kihagyott az ember fiatalkorában, érett nő, érett férfi korában, azt nem tudja már öregen pótolni. (…) Szóval azt gondolom, hogy ilyen nyomorúságok veszik körül az egyéni döntések, az újrakezdések, a választásoknak a problémáját…” (227. oldal)
![popper]()
Az egész könyv megér egy misét, nyárra szerezd be, ha nyomkodja a gombokat benned a fenti néhány gondolat, netán bármilyen párkapcsolati gond(olat)od van.
Popper Péter: Párkapcsolat körkép – CD-melléklettel,
Bp., Saxum Kiadó, 2012. (3200 Ft)
Más ajánlós, könyves, filmes poszt ide kattintva.
Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony, nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi vagy,
ne habozz írni ide! (Az olvasói levelek nem kerülnek ki a blogra, csak ha engedélyt adsz rá)
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
Egyre világosabb – a sajátjaim mellett az érintett olvasók tapasztalataival felvértezve -, hogy egy minimum egy újrakezdő féllel induló párkapcsolat/ egy komplett mozaikcsalád élete akkor lesz békés és háborítatlan, ha a benne részvevő felek egészen biztosan és maradéktalanul lezárják a múltjukat, mielőtt új életet kezdenek. Rendesen – amúgy igazándiból elválnak, szakítanak – a konfliktusokat rendezik, nem húzzák 5-10 évig a bőrgarnitúra, a gyerek, a láthatás és az autó miatti pereskedést, bezárják azt az ajtót, és ezzel nemcsak magukat kímélik meg a múlt állandó kísértésétől a jövőben, de új partnerüket és a szűkebb-tágabb családot, a második-harmadik-negyedik férjet/feleséget/élettársat, illetve szeretőt (no és gyereket).
Ha már valami kényelmetlen és nem ok, szembe kell vele nézni, pontot tenni a végére érzelmileg legalább! Ha menthetetlen a kapcsolatom, lépjek ki, ne szenvedjek. Ha úgy döntök, a szeretőmet választom a házasságom helyett, akkor ne menjek olykor haza a feleségemhez, aztán mégis a szeretőmhöz és elölről, mindenkit kínozva. Ha új partneremmel az oldalon szeretnék boldog lenni, ne hagyjam, hogy a volt feleségem ki-be járkáljon az új életembe ilyen-olyan ürügyekkel.
És kár tovább csépelni a szót, Popper nálamnál sokkal ékesebben írja mindezt. Mondatai pengeélesek, nem beszél rébuszokban, nem árul zsákbamacskát, nem kell mögé kitalálni, mit is akart gondolni. Hiteles, saját példáit hozza örökké, mesél tanítványairól, ismerőseiről, mestereiről, indiai kalandjairól és mindenről, amiből más akár csak kicsit is tud tanulni. Popper Péter a nagy kedvenceim közé tartozik, és bár nem forgatom minden nap a köteteit, vannak témák, amik miatt meg-megkeresem, nem tud-e valami frappánssal szolgálni, ha elakadok – vagy éppen blogbejegyzést készülök írni, például most annak apropóján, hogy rengetegen panaszkodnak az exekre, akik egyszerűen nem másznak ki az életükből.
A ti mindennapjaitokat is meghatározza az ex(ek) viselkedése és jelenléte? Tombol a bűntudat a válás, szakítás, a gyerekek miatt? A partnered (vagy te magad) összerezzen, ha csak az ex szóba kerül, netán telefonál, közöl, diktál valamit? Már évekkel ezelőtt szakítottak, elváltak, de még mindig elő tudja rángatni a volt férjét, feleségét kénye-kedve szerint? Mert lehet, hogy ilyen-olyan indok születik arra, miért van olyan kitüntetett helye az exnek az új életünkben, de érdemes ezeket is megkérdőjelezni magunkban, hogy kiderüljön, véletlenül nem puszta kifogásokkal, ürügyekkel takarózunk-e…
Az alábbiakban a “Párkapcsolat körkép” című kötetéből, a számomra legsegítőbb részleteket idézem az “Újrakezdés” című fejezetből, hátha segít megérteni, miért fontos az exeket csak a legszükségesebb szinten beengedni, illetve a velük való viszony rövidre zárni.
A kép forrása: www.popperpeter.huMielőtt újra megnősülsz/férjhez mész…
“(…) Hogy megint egy percre hivatkozzam Indiára. Ugye ott is van egy Trimurti, egy Szent Háromság, Brahma, Visnu és Síva. Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó, Síva a pusztító megújító. Ez nagyon fontos dolog, hogy miért van egyben. Mert ahhoz, hogy megújulhasson valami, újrakezdődhessen valami, ahhoz a régit el kell pusztítani. Történelmileg is, társadalmilag is, egyénileg is. Nekem akkor lehet valami igazán új az életemben, ha a régit összerombolom magam mögött. Ezért a Síva rombol az egyik oldalról, és újrateremt a másik oldalról. De ahhoz, hogy egy város újraépüljön, a régi épületeket föl kell robbantani, szét kell rombolni. Ahhoz, hogy egy emberi kapcsolat újra kialakuljon, más szinten, ahhoz a régit föl kell adni, össze kell rombolni.” (226. oldal)
Ürügy-gyártás mesterfokon
“Aki nem vállalja a rombolást, a veszteséget, hanem meg akarja őrizni, az nem fog megújulni sose. (…) Mert nem az a nehéz, hogy újrakezdek, hanem az az igazán nehéz, hogy a megszokottat, amiben mégiscsak valahogy elevickélek, összeromboljam. (…) És erre rengeteg megnyugtató ürügyet találnak az emberek, hogy indokolják a saját tehetetlenségüket. Az ember csak bámul, hogy mi mindenre lehet például egy gyereket fölhasználni. Egy gyerek létezést önigazolásra, nevezetesen a saját gyávaságának az igazolására. Fél. Fél a változtatástól, az egyedül maradástól, a rombolástól, és erre gyönyörűszép legendákat talál ki, hogy igazolja saját magát.” (226-227. oldal)
Helló, ez az életed – neked így jó?
“Mert most nem változtatok, mert a gyerek még pici, majd ha felnő. Most nem változtatok, mert skarlátja van. Most nem változtatok, mert nekem vannak állásgondjaim. (…) Majd a jövő héten kezdődik az élet. Sose kezdődik a jövő héten az élet. Az élet mindig az, ami van. És ha valaki nagyon sok maradékot hagy, az iszonyú mérgezővé tud válni később, mikor már nem tud korrigálni. Mert elszálltak az évek, és amit kihagyott az ember fiatalkorában, érett nő, érett férfi korában, azt nem tudja már öregen pótolni. (…) Szóval azt gondolom, hogy ilyen nyomorúságok veszik körül az egyéni döntések, az újrakezdések, a választásoknak a problémáját…” (227. oldal)
Az egész könyv megér egy misét, nyárra szerezd be, ha nyomkodja a gombokat benned a fenti néhány gondolat, netán bármilyen párkapcsolati gond(olat)od van.
Popper Péter: Párkapcsolat körkép – CD-melléklettel,
Bp., Saxum Kiadó, 2012. (3200 Ft)
Más ajánlós, könyves, filmes poszt ide kattintva.
Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony, nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi vagy,
ne habozz írni ide! (Az olvasói levelek nem kerülnek ki a blogra, csak ha engedélyt adsz rá)
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!