Juli (38) és Ábel (41) mindketten voltak már házasok, amikor egymás mellé terelte őket az élet, három gyerek az egyik puttonyban, egy a másikban. Semelyik gyerek nem kicsi már, korán kezdték – ebben hasonlítanak. Egy valamiben nem: míg Juli házassága szépen elcsendesült és sikerült mindent lezárni, addig Ábel exe nem nyugszik, és mindent elkövet, hogy beleköpjön a házaspár levesébe. Ehhez még egy nem túl etikus eszközt is kitalált: a közös lányukat is bevonja a játszmáiba.
Juli írt nekem levelet, nem is egyet, a legutolsóban arról adott hírt, hogy épp egy házkutatáson vannak túl, illegálisan tartott fegyvert kerestek a férjénél. A hatóságoknak az ex adta az ötletet, természetesen nem találtak semmit. És ez nem az egyetlen, a mindennapokat felforgató húzása, a lányával az oldalán.
———-
Előtörténet: egy rosszul sikerült házasság
A páromat a nagyszülei nevelték fel, épp ezért 25 évesen elege lett a bulizásból, a hajtásból, és feleségül vett egy nála öt évvel idősebb nőt, mert stabilnak látszott, az akkori sok vihogó fruska mellett. Ma már tudja, hogy senki sem akarta elvenni őt feleségül, mert gyerekkora óta kiállhatatlan természet volt. A nőt azonban otthonról is noszogatták, menjen már férjhez, ezért kész helyzet elé állította a páromat, ő meg akkor a biztonságra, nyugalomra és otthonra szavazott. A frigy létrejött, és megszületett a kislányuk.
Hamar kiderült, hogy az asszony nem kíván visszamenni dolgozni, ám annál inkább élvezettel figyelte azt a mérhetetlen mennyiségű munkát, mellyel a párom egy családi házat húzott a fejük fölé, szinte egyedül, a másod-, harmad és negyedállásoknak hála. Az asszony eközben naponta veszekedett, rúgott, vágott, fát hajigált, de volt olyan is, hogy kést fogott. Ábel éveken át csak hétvégeken járt haza, majd megelégelve ezt a kevéssé családbarát felállást, pályát váltott, és olyan állást vállalt, mely mellett lett ideje, naponta láthatta a kislányát, és igyekezett sokat foglalkozni vele (itt jegyzem meg, remek apa). A kislányát, akivel szintén voltak gondok.
Ő mindig jó kislány volt, soha nem kellett rászólni. Az anyja mellette aludt, és egészen 14 éves koráig nem mehetett ki a saját kertjükbe, a falu legnagyobb derültségére pedig, amikor tizenévesen mégis az utcán bicajozhatott, mellette ment az édesanyja rollerrel. A mai napig anyuka hordja-viszi iskolába, nincsenek barátai sem. A párom számos alkalommal kérte, hogy menjenek családterápiára, esetleg pszichológushoz, mert itt valami nem stimmel, se a gyerekkel, se az ő kapcsolatukkal – de süket fülekre talált.
Hatalmas gyötrődés előzte meg a szétválást, nehéz otthagyni az embernek azt, amit felépített. A párom közölte – már a szakításuk előtt egy évvel -, hogy mihelyt a ház tehermentes, ő elköltözik. A felesége természetesen továbbra sem dolgozott, ő azonban tényleg így is tett, és addigra már érzelmileg teljes mértékben lezárta a kapcsolatát, döntésében végig megingathatatlan volt.
Az új szerelem kopogtat
Ilyen tájban érkeztem én az életébe. Én addigra öt éve éltem egyedül és nem is akartam ezen változtatni. Azonban annyira kimagaslóan jó minőségűnek tűnt a kapcsolatunk, a gyerekeim is megszerették, hogy nagyon gyorsan összeköltözés lett a dologból, mára pedig házasság. Megbeszélünk mindent, és maximális a bizalmunk és az őszinteségünk. Szerencsére a problémamegoldási struktúránk, a gondolkodásmódunk, az értékrendünk hasonló, így nagyon jó párost alkotunk munkában, szabadidőben egyaránt. Tudjuk, hogy mi vagyunk a családunk alapja, a mi párosunk.
A férjem a gyerekekkel is nagyon sokat foglalkozik, amit igényelnek is tőle. De csak az enyéim. A övé olyan szinten azonosult a anyja bosszúhadjáratával, hogy a férjem szíve szakad meg.
És az ex bekattan
A volt felesége, amikor a Ábel eljött onnan, hirtelen talált munkát. Majd kitalálta, hogy ők idilli házaspár voltak, de aztán jöttem én… És a kislányuk, annak ellenére, hogy látta, mit művel az anyja az apjával, ezt az egész hazug mesét elhiszi az anyjának. Annak ellenére hiszi el, hogy rengeteg dolgot nézett végig: látta, hogy az anyja direkt beleöntötte az apja ölébe a levest ebédnél, de annak is szemtanúja volt, hogy egyszerűen leköpte őt. Volt annyira indiszkrét, hogy a lánnyal a szexuális életüket is megosztotta: hatalmas orgiákról mesélt neki, hogy ők mekkora lepedőakrobaták voltak Ábellel, éjszakákon át tartó szexcsatákkal. Vajon az nem tűnik fel egyiküknek sem, hogy már ott sántít a dolog, hogy ezekre sor sem kerülhetett, mivel anya és lánya aludtak csak együtt éveken át? A lánynak próbálja ezeket megvilágítani az apja is, mert bántja a hazugság, de ő csak hümmög. Teljesen az anyja pártján áll. Nem csoda: otthon is csak ezt hallja, hiszen a bosszú most valami szent küldetés. És nem kérdőjelezi meg az anyja igazát. Érthetetlen számomra.
És nem állunk ám meg ezen a mesegyártós színvonalon, folyamatosan zaklat is minket: e-mailek, rendőrségi feljelentések (amik aztán lezárulnak), üvöltöző telefonok érkeznek nap mint nap. Minden barátnak folyamatosan leveleket irkál, akik már csak azért fogadják ezeket, hogy tudjanak szólni, honnan jön a következő csapás. Felhívta a főnökömet, a szüleimet. Az anyagi ügyeimben turkál, a tulajdoni lapomat is lekérte, és azt mutogatja vadidegen embereknek, hogy mennyi hitel van a házamon.
![16344982404_90a383922f_o]()
Fotó: Stefan Schmitz, Flicrk, innen
Hihetetlen és minősíthetetlen történeteket ad elő otthon, hogy mit is mondtak a párom barátai, amikor véletlenül összefutottak. És a kislány nem kérdőjelez meg semmit. Részt vesz a zaklatásokban (az én gyerekeim például tuti rám szólnának, ha valakinek a háza előtt mennénk el lassítva naponta ötször, direkt), sőt azt mondogatja az apjának, hogy ő majd mindent kiderít.
A kapcsolatunk stabil, a lányért aggódom
Nem szenvedek másodikfeleség-szindrómában, de a zaklatások sajnos a mindennapok részei lettek, nem könnyű elviselni. A legrosszabb viszont végignézni, hogy egy kamasz az anyja bosszújának eszköze lett, sőt társa abban. Aki megmagyarázni ugyan nem tudja ezt, sőt konfliktusba sem kerül az apjával, mert nem mond ki semmit (ó, bárcsak kimondaná, az már valami volna). A kéthetenkénti kétórás láthatáson ugyan részt vesz, de semmilyen más találkozást nem enged. A telefont napokig fel sem veszi, az üzenetekre nem reagál semmit. Nem tudjuk hova vezet ez.
Ábel a hiánnyal még csak-csak megbirkózik, azonban az a tudat, hogy milyen élet vár a lányára, az sajnos nehezebb menet. Hozzáteszem: a gyerekeim szeretettel várnák a családunkba.
Aggódom a kislányért – semmi jóra nem számítok vele kapcsolatban. Ha robbantja is valamikor ezt az abnormálisan szorosra fűzött köteléket az anyjával, az nagyon fájdalmas és nehéz út lesz. Az életről vallott szemléletről nem is beszélve. Nincs senkije. Se nagyszülők, se testvér, se rokon. Aki volt is, már nem beszél velük. Féltem őt, és nehéz néznem a férjem fájdalmát. Az anyja nem érdekel, mert ő, aki nagyon jó anyának tarja magát, eszközként használja a gyerekét, ami számomra megbocsáthatatlan.
Igen, aggódom. És a férjem is várja a csodát, hogy majd a kislány felnő és LÁTNI fog. De azt is látom, hogy már halad – az elengedés felé.
Küzdeni nem küzd, mert az értelmetlen volna.
További olvasói történetekért ide kattints!
Ahogy korábban meghirdettem, december 15-ig várom az olvasói leveleket a történeteitekkel, ami a blog profiljába illik. A beküldők most Második feleség logóval ellátott hűtőmágnest kapna![masodik_feleseg_logo_negyzet_kicsi]()
k, a megjelent történetek közül a legolvasottabb beküldője pedig egy logós bögre boldog tulaja lesz.
Várom a leveleket a masodikfelesegblog@gmail.com-ra, szóljon az akár mozaikcsaládos, mostohaanyás, elvált férjes témáról – írjuk együtt a blogot, egymásért, hogy lássák az érintettek, nincsenek egyedül!
Juli írt nekem levelet, nem is egyet, a legutolsóban arról adott hírt, hogy épp egy házkutatáson vannak túl, illegálisan tartott fegyvert kerestek a férjénél. A hatóságoknak az ex adta az ötletet, természetesen nem találtak semmit. És ez nem az egyetlen, a mindennapokat felforgató húzása, a lányával az oldalán.
———-
Előtörténet: egy rosszul sikerült házasság
A páromat a nagyszülei nevelték fel, épp ezért 25 évesen elege lett a bulizásból, a hajtásból, és feleségül vett egy nála öt évvel idősebb nőt, mert stabilnak látszott, az akkori sok vihogó fruska mellett. Ma már tudja, hogy senki sem akarta elvenni őt feleségül, mert gyerekkora óta kiállhatatlan természet volt. A nőt azonban otthonról is noszogatták, menjen már férjhez, ezért kész helyzet elé állította a páromat, ő meg akkor a biztonságra, nyugalomra és otthonra szavazott. A frigy létrejött, és megszületett a kislányuk.
Hamar kiderült, hogy az asszony nem kíván visszamenni dolgozni, ám annál inkább élvezettel figyelte azt a mérhetetlen mennyiségű munkát, mellyel a párom egy családi házat húzott a fejük fölé, szinte egyedül, a másod-, harmad és negyedállásoknak hála. Az asszony eközben naponta veszekedett, rúgott, vágott, fát hajigált, de volt olyan is, hogy kést fogott. Ábel éveken át csak hétvégeken járt haza, majd megelégelve ezt a kevéssé családbarát felállást, pályát váltott, és olyan állást vállalt, mely mellett lett ideje, naponta láthatta a kislányát, és igyekezett sokat foglalkozni vele (itt jegyzem meg, remek apa). A kislányát, akivel szintén voltak gondok.
Ő mindig jó kislány volt, soha nem kellett rászólni. Az anyja mellette aludt, és egészen 14 éves koráig nem mehetett ki a saját kertjükbe, a falu legnagyobb derültségére pedig, amikor tizenévesen mégis az utcán bicajozhatott, mellette ment az édesanyja rollerrel. A mai napig anyuka hordja-viszi iskolába, nincsenek barátai sem. A párom számos alkalommal kérte, hogy menjenek családterápiára, esetleg pszichológushoz, mert itt valami nem stimmel, se a gyerekkel, se az ő kapcsolatukkal – de süket fülekre talált.
Hatalmas gyötrődés előzte meg a szétválást, nehéz otthagyni az embernek azt, amit felépített. A párom közölte – már a szakításuk előtt egy évvel -, hogy mihelyt a ház tehermentes, ő elköltözik. A felesége természetesen továbbra sem dolgozott, ő azonban tényleg így is tett, és addigra már érzelmileg teljes mértékben lezárta a kapcsolatát, döntésében végig megingathatatlan volt.
Az új szerelem kopogtat
Ilyen tájban érkeztem én az életébe. Én addigra öt éve éltem egyedül és nem is akartam ezen változtatni. Azonban annyira kimagaslóan jó minőségűnek tűnt a kapcsolatunk, a gyerekeim is megszerették, hogy nagyon gyorsan összeköltözés lett a dologból, mára pedig házasság. Megbeszélünk mindent, és maximális a bizalmunk és az őszinteségünk. Szerencsére a problémamegoldási struktúránk, a gondolkodásmódunk, az értékrendünk hasonló, így nagyon jó párost alkotunk munkában, szabadidőben egyaránt. Tudjuk, hogy mi vagyunk a családunk alapja, a mi párosunk.
A férjem a gyerekekkel is nagyon sokat foglalkozik, amit igényelnek is tőle. De csak az enyéim. A övé olyan szinten azonosult a anyja bosszúhadjáratával, hogy a férjem szíve szakad meg.
És az ex bekattan
A volt felesége, amikor a Ábel eljött onnan, hirtelen talált munkát. Majd kitalálta, hogy ők idilli házaspár voltak, de aztán jöttem én… És a kislányuk, annak ellenére, hogy látta, mit művel az anyja az apjával, ezt az egész hazug mesét elhiszi az anyjának. Annak ellenére hiszi el, hogy rengeteg dolgot nézett végig: látta, hogy az anyja direkt beleöntötte az apja ölébe a levest ebédnél, de annak is szemtanúja volt, hogy egyszerűen leköpte őt. Volt annyira indiszkrét, hogy a lánnyal a szexuális életüket is megosztotta: hatalmas orgiákról mesélt neki, hogy ők mekkora lepedőakrobaták voltak Ábellel, éjszakákon át tartó szexcsatákkal. Vajon az nem tűnik fel egyiküknek sem, hogy már ott sántít a dolog, hogy ezekre sor sem kerülhetett, mivel anya és lánya aludtak csak együtt éveken át? A lánynak próbálja ezeket megvilágítani az apja is, mert bántja a hazugság, de ő csak hümmög. Teljesen az anyja pártján áll. Nem csoda: otthon is csak ezt hallja, hiszen a bosszú most valami szent küldetés. És nem kérdőjelezi meg az anyja igazát. Érthetetlen számomra.
És nem állunk ám meg ezen a mesegyártós színvonalon, folyamatosan zaklat is minket: e-mailek, rendőrségi feljelentések (amik aztán lezárulnak), üvöltöző telefonok érkeznek nap mint nap. Minden barátnak folyamatosan leveleket irkál, akik már csak azért fogadják ezeket, hogy tudjanak szólni, honnan jön a következő csapás. Felhívta a főnökömet, a szüleimet. Az anyagi ügyeimben turkál, a tulajdoni lapomat is lekérte, és azt mutogatja vadidegen embereknek, hogy mennyi hitel van a házamon.
Fotó: Stefan Schmitz, Flicrk, innenHihetetlen és minősíthetetlen történeteket ad elő otthon, hogy mit is mondtak a párom barátai, amikor véletlenül összefutottak. És a kislány nem kérdőjelez meg semmit. Részt vesz a zaklatásokban (az én gyerekeim például tuti rám szólnának, ha valakinek a háza előtt mennénk el lassítva naponta ötször, direkt), sőt azt mondogatja az apjának, hogy ő majd mindent kiderít.
A kapcsolatunk stabil, a lányért aggódom
Nem szenvedek másodikfeleség-szindrómában, de a zaklatások sajnos a mindennapok részei lettek, nem könnyű elviselni. A legrosszabb viszont végignézni, hogy egy kamasz az anyja bosszújának eszköze lett, sőt társa abban. Aki megmagyarázni ugyan nem tudja ezt, sőt konfliktusba sem kerül az apjával, mert nem mond ki semmit (ó, bárcsak kimondaná, az már valami volna). A kéthetenkénti kétórás láthatáson ugyan részt vesz, de semmilyen más találkozást nem enged. A telefont napokig fel sem veszi, az üzenetekre nem reagál semmit. Nem tudjuk hova vezet ez.
Ábel a hiánnyal még csak-csak megbirkózik, azonban az a tudat, hogy milyen élet vár a lányára, az sajnos nehezebb menet. Hozzáteszem: a gyerekeim szeretettel várnák a családunkba.
Aggódom a kislányért – semmi jóra nem számítok vele kapcsolatban. Ha robbantja is valamikor ezt az abnormálisan szorosra fűzött köteléket az anyjával, az nagyon fájdalmas és nehéz út lesz. Az életről vallott szemléletről nem is beszélve. Nincs senkije. Se nagyszülők, se testvér, se rokon. Aki volt is, már nem beszél velük. Féltem őt, és nehéz néznem a férjem fájdalmát. Az anyja nem érdekel, mert ő, aki nagyon jó anyának tarja magát, eszközként használja a gyerekét, ami számomra megbocsáthatatlan.
Igen, aggódom. És a férjem is várja a csodát, hogy majd a kislány felnő és LÁTNI fog. De azt is látom, hogy már halad – az elengedés felé.
Küzdeni nem küzd, mert az értelmetlen volna.
További olvasói történetekért ide kattints!
Ahogy korábban meghirdettem, december 15-ig várom az olvasói leveleket a történeteitekkel, ami a blog profiljába illik. A beküldők most Második feleség logóval ellátott hűtőmágnest kapna
k, a megjelent történetek közül a legolvasottabb beküldője pedig egy logós bögre boldog tulaja lesz.Várom a leveleket a masodikfelesegblog@gmail.com-ra, szóljon az akár mozaikcsaládos, mostohaanyás, elvált férjes témáról – írjuk együtt a blogot, egymásért, hogy lássák az érintettek, nincsenek egyedül!